Ha segít a mediátor

• Nők Lapja, 2010.

Okosan szeretni, szépen válni vagy újjászületni…

Szerelem, lángolás, boldogság – „ilyen szerelem még soha nem volt!” –, veszekedés, ordítozás, gyűlölködés, bosszú. Számtalan pár járja végig az érzelmi kiürülés keserves útját, amelynek végén nem látnak mást, mint a válópert. De vajon megakasztható-e a folyamat? El lehet-e érni, hogy férj és feleség (férfi és nő) újból egymás felé forduljon, vagy legalább ember módra váljon el attól, akit néhány évvel (hónappal) ezelőtt még ölelt? 

Az Erzsébetvárosi Közösségi Ház barátságos termében közel harminc ember állítja egyöntetűen: igen, van arra módszer, hogy fájdalmas családi konfliktusok esetén se vetkőzzünk ki önmagunkból, és ne a bosszú vezéreljen, ha le kell zárni egy kapcsolatot. Nem véletlen, hogy ezen a napfényes délutánon csupa optimista véleményt hallok, hiszen olyan (szak)emberekkel találkozom – van közöttük vidéki és budapesti tanár, pszichológus, szociális munkás, matematikus, grafológus, közgazdász harmincévestől ötvenig –, akik valamennyien elvégezték a Nagy Zsóka vezette családi mediációs tanfolyamot.

– Varázsvessző? Csodaszer? Megjavul az ember a mediáció jóvoltából? – kérdezhetik akár gúnyosan is azok, akik  átböngészik a szomorú válási statisztikákat, vagy csak nyitott szemmel járnak-kelnek az egyre durvuló világunkban. Szó sincs csodaszerről, az emberi természet sem szelídíthető meg öt-nyolc találkozás során! De bizony egy felkészült közvetítő segítségével az egymással háborúzó felek gyakran felismerik: mindkettőjüknek – és a szülők csatájában tragikusan kiszolgáltatott gyereknek is – az az érdeke, hogy a társukat tisztelve rendezzék a konfliktusaikat, és kezdjenek együtt (vagy külön) új életet. Ez a közvetítő a mediátor.

Mediátorkabátban

 Néhány nappal később a harmincórás a mediátorképző tanfolyam első óráján ülök. A helyszín ugyanaz, csak a feladat más. Most furcsán érzem magam, hiszen a rövidke bemutatkozás után rögtön bedobnak a mélyvízbe. Négyfős csoportok alakulnak, és az egyik csoport tagjaként kezelnem kellene egy családi konfliktust. Ezernyi ötletünk-ötletem van arra, hogyan lehet elérni egy édesapával, hogy ne bánjon túl szigorúan a lányával, de közben érezzük, hogy a direkt tanácsainkkal nem sokra mennénk. A rövidke szünetben Nagy Zsóka elmagyarázza, hogy azért indít ilyen szabadon választott, mégis nehéz feladattal, hogy a résztvevők megérezzék: mindenkiben lakik egy ösztönös mediátor, ezért adunk tanácsokat, ezért közvetítünk szívesen vitatkozó felek között, csakhogy nem mindegy, hogyan tesszük. Az okok megkeresése, a konfliktusok eredőjének feltárása nélkül nincs siker. – Mire e tanfolyamnak vége lesz, ráadom a tanítványaimra a mediátor kabátot. Azaz nemcsak elméletben, de számtalan gyakorlati példán keresztül tanulják meg, hogy a konfliktusokat nem elfojtani, hanem feltárni kell.  És e békéltető-közbenjáró-közvetítő szerepben nem lehet direkt tanácsokat adni, inkább a felekkel kell felismertetni a megoldási variációkat. A tudásukat az is megerősíti majd, hogy a harmincórás tanfolyam húszórás gyakorlati képzéssel egészül ki, amikor a leendő mediátorok „élesben” kísérik végig egy pár mediációs folyamatát. Tapasztalják, hogy egy jól sikerült mediáció végén egyezséget kötünk, amelyben rögzítjük a mindkét fél számára elfogadható megoldásokat. Kevesen tudják, hogy a válási mediáció során kötött egyezséget hivatalos okiratként fogadják el a bíróságok.

1. Gyorsfénykép

 Ül a csinos, temperamentumos feleség egy nyugodt idősebb hölggyel szemben. A fiatal beszédében vad indulat.  – Éreztem, tudtam, hogy megcsal a férjem, de velem ezt nem tehette meg büntetlenül! Magánnyomozót fogadtam, így fotókkal is tudtam bizonyítani, hogy mit művel. Egy délutánon szépen „kipakoltam” a bizonyítékaimat, majd két kredenc méretű pasas jelenlétében rávettem, hogy szedje össze a cókmókját, és tűnjön el a lakásból! Ha harc, legyen harc!  – fejezi be diadallal.

– Boldogabb lett ezután? És a két kicsi fia is boldogabb? – kérdezi csöndesen az idősebb, mire tétova csend a válasz.

Nincs vége a világnak

– Reggeltől késő estig tanultuk a mediációt, senkinek sem volt könnyű. Velem is megesett, hogy az egész csapat lehurrogott, amikor a gyakorlás során nem túl sikeresen próbáltam rendezni egy testvérkonfliktust – mondja mosolyogva Kis Ákos pszichológus. – De a módszer tanulható! Nem véletlen, hogy ma már a feleségemmel és három kollégámmal megszerveztük a Válaszút Mediációs Irodát, mert valamennyien éreztük, hogy óriási szükség van manapság erre a tevékenységre.

– Én is benne vagyok e csapatban – teszi hozzá Császár Anett, aki különös utat járt be a tanfolyam elvégzéséig, – Először kliensként jöttem Zsókához – meséli. – Egy keddi napon olvastam a mediátori tevékenységéről egy magazinban, pontosan emlékszem a cikk címére is: „Apa már nem lakik velünk”. Aztán szerdán átéltem, hogy milyen az, ha apa tényleg nem lakik velünk, mert a férjem elköltözött tőlünk egy munkahelyi kapcsolata miatt.  Derült égből villámcsapás, egy kicsi és egy pici gyerekkel maradtam egyedül… Nem akarom részletezni, legyen elég annyi, hogy üzenetnek éreztem a cikket, és rögtön megkerestem Zsókát. A mediációban való részvétel a férjemnek sem volt ellenére, és ma, amikor már magam is elvégeztem a tanfolyamot felelősséggel állíthatom: óriási segítség ez a módszer. Az ember megtanulja elfogadni és  kezelni  az új helyzetet, felismeri – anélkül, hogy ezt a mediátor megfogalmazná –, hogy nincs vége a világnak, sőt, számtalan út és lehetőség áll előtte. A mediációs folyamatban nagyon fontos, hogy valamilyen módon mindig pozitív a végkifejlet. És nem biztos, hogy az az egyetlen pozitív végkifejlet, ha apa visszaköltözik… Engem mind a magánéleti válság, mind a mediációval való megismerkedés afelé lökött, hogy magam is mediátorrá váljak. Szociálpedagógiai végzetséggel egészen más területen dolgoztam a szülések előtt, ám most úgy érzem, megtaláltam a helyemet. Még akkor is, ha a házasságunk nem jött rendbe a mediáció végére, bár az megnyugtató számomra, hogy tudom, mire számíthatok, és tiszták lettek a viszonyok.

2. Gyorsfénykép

A fiatal édesanya sír, miközben a vele szemben ülő mediátor együttérzőn ám határozottan néz rá. – Tényleg nekem kell nyugodtan és kedvesen átadnom a kicsi lányomat a férjemnek és az új párjának, hogy bábszínházba vigyék őt?  – Azt akarod, hogy a kislányod a lehető legkevésbé sérüljön? – kérdez vissza a mediátor.  – Ez a legfontosabb számomra – feleli a fiatalasszony, majd elszántan folyatja. – Rendben van, nyugodt leszek, legfeljebb utólag kibőgöm magam…

Rendbe jött a házasságunk

 – A tanfolyam elvégzése megerősített abban, hogy mediáció segítségével jól rendeztem-rendeztük el az életünket a férjemmel – mondja Lelkes Piroska, akinek az ismert sztárügyvéd dr. Szűcs Andrea javasolta, hogy vegyen részt a férjével együtt mediáción.– Dühösen, indulatokkal tele mentem el az ügyvédnőhöz. Ő figyelmesen meghallgatott, majd közölte: „ön még érzelmileg függő, tehát javaslom, ne pazarolja a fiatalságát egy hosszadalmas válóperre, inkább menjen el Nagy Zsókához. Talán van más megoldás is…” És lett! Mi újból együtt élünk, pedig kegyetlen harcok vannak mögöttünk. Erős akaratú, temperamentumos emberek vagyunk, de Zsóka segítségével rájöttünk, hogy a harcaink ellenére is ragaszkodunk egymáshoz. Másfél évig külön laktunk, és ez nagyon jót tett mindkettőnknek.

– Változtatott rajtad a mediáció, majd a tanfolyam elvégzése? – kérdezem a csinos fiatal nőt.

– Nagyon sokat! Én még arra is képes voltam, hogy mediáció közben egy újsággal fejbe vágjam a férjemet…. Ehhez képest ma sokkal türelmesebb, tudatosabb és megfontoltabb vagyok. Vigyázok a kapcsolatunkra, mert most vált számomra biztossá, hogy a férjem szeret engem, én is őt. Ha tényleg sikerül, és magam is foglalkozom majd mediációval, biztosan nagy lesz bennem az empátia és tolerancia, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam, hogy két szerelmes ember minden őrültségre képes, ha a kapcsolatuk borul. 

3. Gyorsfénykép

Fiatal, válni készülő házaspár ül a mediátorral szemben, és már harmadik órája azt a lajstromozzák, hogy mi volt szép, értékes, tartalmas az elromlott kapcsolatukban. E feladatra jóelőre felkészültek, hiszen többször voltak már külön-külön mediáción. A szép emlékek lajstromozása a szokásosnál tovább húzódik el, amikor a mediátor váratlanul megajándékozza a párt két, aznap estére szóló színházjeggyel. Este ő is ott van a színházban, és örömmel látja, hogy az ezidáig vadul „háborúzó” pár szintén. Van remény…

Lovas Zsuzsa pszichológus, az Országos Mediációs Egyesület tagja: „Bármily furcsa, ezt a kiváló módszert az üzleti élet szülte.  Jó harminc évvel ezelőtt az egyik felhőkarcoló tetején ült a nagyhatalmú X, a másik felhőkarcoló tetején a szintén nagyhatalmú Y, de semmiben sem tudtak megegyezni-kiegyezni addig, amíg egy tehetséges Valaki nem kezdett el „szaladgálni-közvetíteni közöttük.  Persze e Valaki akkor sem tudta elérni, hogy együttműködő-jó kapcsolat alakuljon ki a két fél között, ha az adott ügy megegyezéssel zárult, tehát (bölcsen) kitalálták, hogy eleve úgy kell leülni a tárgyalóasztalhoz, hogy harmadikként velük van a Valaki. A közvetítő, a konfliktuskezelő, a mediátor. Aki jó esetben azt is eléri, hogy nemcsak a konfliktust dolgozzák fel a felek, de normális  kapcsolatban is maradnak egymással. Nyilvánvaló, hogy mindez nemcsak az üzleti életben fontos, hanem az élet számtalan területén is. Családban, munkahelyeken, iskolákban. Magam tizenhárom évvel ezelőtt tanultam meg a módszert Amerikában, és azóta legalább ezer hazai kollégát képeztem ki (nagy örömömre a közeljövőben már bíróknak is fogjuk tanítani a kollégáimmal).  De ez kevés! Az lenne jó, hogy igazán ismertté válna a mediáció, és az emberek akkor keresnék fel a mediátorokat, amikor még nem lépett be a konfliktuskezelésbe a Hivatal, a Hatóság, a Bíróság.

Utóirat: Ha valakit nem sikerült volna meggyőznöm a mediáció hasznosságáról egy beszélgetőpartnerem elképesztő mondatát idézem fel végső érvéként.  Barta Anikó közgazdász szerint a válásuk „álomválás” volt, hiszen a mediáció végére mindenben megegyeztek, ezzel az is elérték, hogy a kislányuk a lehető legkevésbé sérüljön. Hallották már önök valaha azt a kifejezést, hogy álomválás? Én eddig soha.

V. Kulcsár Ildikó